Az utolsó 150 ezer év a mai modern ember kifejlődésének, térhódításának időszaka. Az elmúlt 10 ezer évben alakult ki a földművelés, emelkedtek fel és buktak el nagy birodalmak, mint Egyiptom, Róma és az afrikai civilizációk. A kisebb klímaingadozások lehetővé tették, hogy az emberek letelepedjenek, és földet műveljenek Grönlandon és korcsolyázzanak a Temze jegén.

Tudományos és laikus körökben már több évtizede zajlanak viták arról, hogy a szélsőséges időjárási jelenségek gyakori előfordulása a világon klímaváltozásnak tekinthető-e, vagy sem, természetes eredetű vagy emberi tevékenység eredménye. Már a Kárpát-medencében is tapasztalható időjárási anomáliák és a médiumok hatására a globális klímaváltozás kérdései az érdeklődés középpontjába kerültek itthon is.

Ma már nem vitatható, hogy klímaváltozás, globális felmelegedés közben élünk. Jelenleg a földtörténet eddigi utolsó jégkorszakának egy interglaciális fázisában élünk és nem tudjuk pontosan, meddig tart még ez a jégkorszak. Nem hagyhatjuk tehát figyelmen kívül a természetes eredetű, ember által nem befolyásolt és nem befolyásolható földtani és csillagászati változásokat, de tudatában kell lennünk, hogy ezek a változások évezredek alatt zajlanak és zajlottak le, az élővilágnak ideje és lehetősége volt alkalmazkodni ezekhez a változásokhoz.

A ma megfigyelhető szélsőséges időjárási események, özönvízszerű esőzések, fokozódó szélviharok, kánikulás tavaszok és meleg telek viszont már csak éves-évtizedes léptékűek és elsősorban az emberi tevékenységnek köszönhetik meglétüket.